Visszatértem. Az új munkám során elég sokat nézegetek mindenféle blogokat. Valószínűleg ez adta meg a kezdő lökést, hogy újra írjak. Aztán majd meglátjuk mekkora ez a lökés, csak egy postra, vagy postok állandó sorozatára is elegendő lesz. Felelőtlen ígéreteket nem teszek, de most itt vagyok és írok.

A másik ok, ami miatt kedvet kaptam az íráshoz az az alábbi video.

Egyszerűen nem tudtam csak magamnak megtartani. Az első perctől kezdve könnyesre sírtam a szemem a nevetéstől. Azt mondják, azok a dolgok tetszenek a legjobban az embernek, amikkel azonosulni tudunk. Én ezt a videót a lehető legnagyobb mértékben magaménak éreztem. Mintha a saját bénázásomat látnám a konyhában, miközben a 3 perces diétás, mikrós-bögrés sütit próbálom elkészíteni, majd megenni. (Még nem döntöttem el, melyik volt a nagyobb kihívás.) Az én egészséges turmixom aka zöld trutyi is hasonlóan sikerült, a pohárban és az arcomon egyaránt. Annyi különbséggel, hogy az én zöld szám vigyor helyett inkább fintorra húzódott a masszív spenót és nyers cékla íztől, ami az általam elkészített receptben szerepelt... Beth, a vlogger hihetetlen humorral mutatja be a trendi diéták idiótaságát, illetve a mienket is, akik bedőlünk ezeknek és időt és pénzt nem sajnálva belevágunk, majd belebukunk.

Fent említett  bögrés-mikrós zabsüti. Vagy inkább barna öhmmm... Hmmm... 

Nagyszerűen érzékelteti a felesleges hollywoodi rongyrázást és sznobizmust is, ami oly sok embert, köztük engem is gyakran megvezet. Semmi problémám Gwyneth Paltrowval, de a blogja kb. olyan, mint Hollywood. Szuperül néz ki, de tartalom nincs benne. Vagy ha van is, az is használhatatlan. Korábban én is feliratkoztam Gwyneth blogjának, a Goopnak a hírlevelére. Kaptam a recepteket, használhatatlan szépségtippeket és mindig azt gondoltam, biztos azért ismeretlen a hozzávalók 80%-a, mert másik kontinensen élek más kultúrában. Egy amerikai háztartásban egészen biztosan ezek az alapvető hozzávalók és a méregdrága krémeket, kezeléseket, ruhákat is minden amerikai lazán megengedheti magának.

Megnyugtató volt, hogy egy nálam valószínűleg jelentősen magasabb életszínvonalon élő amerikai bloggert is kiakaszt az A4 oldal hosszúságú bevásárló lista, a különleges és drága összetevők és az elképesztően hosszú és bonyolult elkészítési idő és mód. 

De nem kell egy amerikai színész blogjáig menni, hogy lehetetlen receptekkel és kudarcélménnyel szembesüljön az ember. Számtalan magyar recept is kering mindenféle egészséges oldalon diétás ételekről, süteményekről, amihez kb. 5 féle liszt, 3 féle édesítőszer és 8 féle egyéb méregdrága összetevő szükséges. "Keverj össze 5 gramm szentjánoskenyérbogármaglisztet 2,5 gramm útifűmaghéjőrleménylisztgranulátummal, majd önts hozzá fél dl mandulatejet, amiből egy liter 800 Ft, de a tehéntejtől meghalsz, még ha fél deci is, és a kalóriakülönbség kb. 13, de azért vedd meg a mandulát, mert az most trendi, és keverj hozzá 3 g folyékony és 3 gramm por állagú aranyárú édesítőszert. És ha nem állna össze a tészta? Találd ki, mit csinálsz, a recept frankó, Te vagy a béna!"

Ráadásul ezek a receptek azt ígérik, hogy a végeredmény pont olyan lesz, sőt jobb, mint a Nagyié. Aztán mikor összedobtuk vérrel verítékkel a 10 000 Ft értékű kakaóscsigát (mert ugye a méregdrága hozzávalókat most használtuk először és utoljára) csalódottan szembesülünk a ténnyel, hogy a kész sütemény valami cipőtalphoz hasonló, rágós, ehetetlen képződmény. De ez fitness, mi azért benyomunk egyet-kettőt, hogy bebizonyítsuk elsősorban saját magunknak, hogy márpedig ez valami fenséges, és sértődötten nyugtázzuk, mikor családunk többi tagja jó esetben az első falat, rosszabb esetben már a szaglásteszt után elutasítja kínálásunkat.

De mi akkor a teendő? Az igazság az, hogy életmódot váltani nem egyszerű. Akármilyen drága lisztet is veszünk, a reform, sütőben sült, zabliszttel és korpával panírozott rántott hús SOHA nem lesz olyan, mint a nagyi bő olajból kiemelt finomlisztes és prézlis panírral bundázott csodálatosan omlós verziója a vasárnapi ebédkor. Ennek pl. az az oka, hogy a zablisztnek más íze van, mint a finomlisztnek, a korpának más íze van, mint a zsemlemorzsának ergo a zablisztből és korpából készült panírnak más íze lesz, mint a hagyományos finomlisztes- zsemlemorzsás verziónak. Ráadásul kihagyjuk az egyik alaplépést, a bő olajban sütést. Nem mondom, hogy a reform recept nem jó és nem lesz finom, csak nem szabad ugyanazt az ízélményt várni, mint a klasszikus társától.

Én nem szeretem a mindenféle extrém és nehezen beszerezhető hozzávalót igénylő recepteket. Rengeteg pénzbe kerülnek és általában nagyon nehéz velük bánni. A könnyen megvásárolható alapanyagokat preferálom. Szerencsére egyre több szupermarketben vannak jelen egészségesebb alternatívák és ezek ára is egyre kedvezőbb. Egyszerű változtatásokkal is sokkal egészségesebbé lehet tenni az étkezésünket. Pl. helyettesítsük zabliszttel a sima lisztet egy főzelék rántásakor. Válasszunk zsírszegény húsokat, pl. karaj, csirkemell, pulykamell. Olajban sült krumpli helyett legyen a köret párolt zöldség, saláta, esetleg rizs, vagy tepsiben, kevés olajjal sült krumpli. Rendeljünk a rántott hús helyett roston csirkét. Kerüljük a dobos tortát és lehetőség szerint ne pusziljunk be egy 300 grammos Milkát minden este egyszerre.

Készíthetünk zablisztből, túróból süteményeket. Rengeteg ilyen jellegű egyszerű recept is fent van szerencsére a neten, és ha nem várjuk a reform zserbótól, hogy olyan legyen, mint az igazi, akkor ezek a verziók is abszolút szerethetők és ehetők. Enyhítik az édesség utáni vágyat, de mégsem viszünk be kétmillió üres kalóriát. Kecske is jól lakik, káposzta is megmarad. Aztán ha hétvégén a Nagyinál járunk, akkor kóstoljuk meg azt a rántott húst és vegyünk a foszlós kakaóscsigából is egyet. A hét többi részében úgyis odafigyelünk ráadásul nem is az Arnold Classicra készülünk.